A projekt során a Dunántúli-középhegységben található karsztvízszint-monitorozó hálózat 217 kútját vizsgálták meg kútszerkezeti és kúthidraulikai szempontból.
Regionális szinten a túlhasználati időszakot (1960-1989) követő években a fő probléma a karsztrendszer regenerálódása, ami a karsztvízszint emelkedését okozza.
A fő cél annak megállapítása, hogy a kutak továbbra is alkalmasak-e vízszintmérésre, és hogy a vízügyi igazgatóságok által mért adatokra megbízhatóan lehet-e támaszkodni, és le lehet-e vonni következtetéseket. A feladat a kutak pontos helyének megállapítása, állapotuk felmérése, a kutak szerkezetének kocsival történő mérése (természetes-gamma, hőmérséklet, furatszélesség, folyamatos hőmérséklet profilozás, gyűrűs térvizsgálat, esetleg színes videokamerás felvétel) és a kúthidraulika (kútkapacitás és visszatöltés, folyamatos hőmérséklet termelés közben , differenciál hőmérséklet profilozás, áramlás/nyelési áramlás mérés,) feltételek.
A projekt során előre nem látható problémák merültek fel a kutak megközelíthetőségével és mérésével kapcsolatban, ami még érdekesebbé és izgalmasabbá tette a munkát.
A projektben beállított kutak közel 85%-át megmérték, és állapotuk miatt a mélységüknek csak 70%-át tudták megmérni. A mélységet tekintve a legkisebb 9,5 m, a legmélyebb pedig mintegy 970 m volt.
A legtöbb kút esetében voltak olyan akadályok, amelyek befolyásolták a mérés menetét, és feltehetően a vízszintváltozás mértékének mérését is befolyásolhatták.
A megfigyelt kutak között találtunk olyanokat, amelyek működésük és vízszintmérhetőségük szempontjából különösen alkalmasak és alkalmatlanok voltak.
